Kovacsnak ambivalens kapcsolata volt a nokkel. Vagyis inkabb semilyen.
Magaban ket csoportra osztotta oket: azok akikhez o vonzodott jobban, es
azok akik jobban vonzodtak hozza. Az elobbiekbol soha nem lett semmit,
az utobbiakat pedig nem ertette.
Nagy ritkan talalkozott olyan nokkel, akik megmozgattak benne valamit.
Ezek a kapcsolatok mind megrekedtek a baratsag szintjen, hiaba toltottek
el egyutt sok idot, legtobjukkel meg odaig sem jutott el, hogy a
szandekairol beszeljen: vagy visszajott az Ex, vagy lett egy Uj.
A tobbieknel fokent a vonzodas okat nem ertette. Miert o? Azzal sem volt
tisztaban, hogy akarja-e ezt, ujra bejarni ugyanazokat a fazisokat,
elindulni a nullarol, majd visszaterni ugyanoda. Az sem konnyitette a
helyzetet, hogy azert o sem volt kozombos a masik fel iranyaba, meg
akkor is, ha ez neha csak a kiserletezessel vegyes kivancsisagot
takarta.
Mindez ranyomta a bekyeget a kapcsolat kezdeti fazisara is, minel inkabb
szimpatikus volt neki a masik, annal bizonytalanabbul allt a dologhoz.
Ezt a masik fel persze kudarckent elte meg, volt aki fel is adta.
Kovacs alapvetoen joban akart lenni mindenkivel, boldogga akarta tenni
az embereket. Ha epp rossz kedve is volt, felvette a vidamalarcot,
mentek moziba, szinhazba, erre-arra. Mivel nem csak Sas Kommandot
olvasott, sok mindenhez hozza tudott szolni, es nagyon hamar ugy tunt,
mintha egy csomo kozos dolgot ismernenek. Persze voltak kivetelek, de
jol tudott hallgatni, kivarta a maga pillanatait. Este meg
utanaolvasott, hogy kepben legyen.
Ahogy haladtak elore a kapcsolatban, egyre jobban kiderult, hogy Kovacs
nem ert mindenhez. Osszerakta az asztalt, vigyazott erre, elintezte azt,
probalt figyelmes lenni, megszerzett masik altal vagyott dolgokat,
bizonyos tereken kesz ezermester. De ez nem volt eleg, egyes
elvarasoknak nem tudott megfelelni, ha megfeszult sem. A vidamalarc sem
segitett, neha kilatszott mogule Kovacs, de volt, hogy nem is vette fel.
Mindezek ellenere kezdte ugy erezni, hogy belerazodik; idovel jon meg a
rutin. Termeszetes modon, mikor mar a jovot kezdte tervezgetni, akkor
lett vege mindennek. Az indokok szamosak voltak, nem is nagyon figyelt
rajuk, mert mind ugyanazt jelentette: nem vagy eleg jo.
Termeszetesen minddel baratok maradtak, amiket eddig nyujtott, azok nagy
reszet tovabbra is akartak, es o orommel adta, ott volt amikor szukseg
volt ra, mindig es mindenkor. A nok rovid ido alatt szereztek egy Ujat,
minden haladt elore.
Neha elhatarozta, hogy nem jelentkezik egy darabig, vajon feltunik-e
valakinek, hogy nincs ott. Senkinek nem hianyzott. Kiveve, ha valamit
surgosen meg kellett oldani, amit az Uj sem tudott.
kommentok